Színház




Kalevala


A Kiskun Múzeum Sőreg Dénes alkotásaiból, "Az én Kalevalám" címmel rendezett színvonalas kiállítást. Az eseményhez kapcsolódva mutattuk be a Finn nép nagy nemzeti hőskölteményét 2005. július 22-én és 24-én este a múzeumudvaron.




Táncszínházunk ismét bizonyított, a mintegy harminc szereplőt, énekest, táncost felsorakoztató produkció két előadással, teltházas nézőtér előtt aratott sikert.




A színpadi hátteret egy másfél évszázados szélmalom szolgáltatta, amely színes fényekkel megvilágítva szép látványt kölcsönzött az éppen 170. születésnapját ünneplő mű színpadi változatához.




A finn nemzeti eposz Elias Lönnrot gyűjtő munkájának köszönhető, aki 1828 és 1834 között - hasonlóan Kodály Zoltán és Bartók Béla módszeréhez - hosszú utakat járva jegyezte le az ősi verseket, lírai dalokat, varázsigéket az eldugott tájakon élő idős emberektől. Ebből az anyagból állította össze az eposz első, 32 énekből álló kiadását. A teljes, 50 éneket tartalmazó műve csak tizenöt évvel később, 1849-ben látott napvilágot.




A hősköltemény fejezetei Kalevala és Pohjola népei között folyó harcról szólnak. A délen elterülő Kalevala ellentéte az északon lévő, hideg, pusztaságos Pohjola, amelynek lakói gonosz varázslók és boszorkányok, s akik felett Louhi főboszorkány uralkodik. Lusta nép, ám munka nélkül is könnyen boldogul, mert birtokukban van a lisztet, sót, aranyat folyton őrlő szampó (a csodamalom - szampó, a magyar népmesékben is jelen van), amit Kalevala híres kovácsa, Ilmarinen készített el Louhi lánya kezéért. A kalevalai nép vezére Vejnemöjnen, híres dalnok. A két nép harcát maga a kis malom, a szampó váltja ki, őrleményének felét a déliek az igazságtól vezérelve maguknak követelik. A még a finnek számára sem olyan könnyen értelmezhető eposz több magyar fordítást élt meg.




A darab rendezője Rekedt Gréta volt, aki Vikár Béla néprajzkutatónak a múlt század elején, 1909-ben kiadott fordítását választotta szövegkönyvül. Arra, hogy a mondanivaló egy óra játékidőben elférjen, s mindemellett könnyen érthető és kerek egészet alkosson a nézők számára, azt a megoldást választotta, hogy a hosszú történet egy-egy legfontosabb mozzanatát fűzte fel egy szálra, megfűszerezve azt egy kis humorral. Az előadást az ötletes díszletek, kellékek és fényeffektusok mellett ősi elemeket is alkalmazó tánc és zene tették érdekessé, idézték fel az ősi időket. A jelképeket alkalmazó és a történet cselekményeit ábrázoló tánckoreográfiát Kasza Ákos készítette. Mindkét előadáson a fiatal színészek már-már a profizmus határát súroló alakítása volt látható, így méltán nyerték el a közönség elismerését, a vastapsot.





Szereposztás:

Mesélő - Koncz Eszter, a veszprémi Petőfi Színház színművésze
Vejnemöjnen - Vas László
Ilmarinen kovács, és a darabban látott film készítője - Farkas Arnold
Louhi boszorkány, valamint Vejnemöjnen anyja - Nagyapáti Anita
Kisasszony - Flórián Réka
Joukahajnen - László Norbert
Nyírfa - Fazekas Gyöngyi
Lány, szolgáló - Kovács Nóra
Joukahajnen anyja és vőfély 1 - Samu Katalin
Vőfély 2 - Karsai Péter.
Közreműködtek a Közös Igazgatású Közoktatási Intézmény Batthyány Lajos Általános Iskola tanulói, a TKIKI intézmény néptánc- és színjátszó csoportja, valamint a Padkaporos Táncegyüttes utánpótlás csoportja.
Ének- Pázmándi Judit és Csonka Szilvia
Hangtechnika - Takács István
Fénytechnika - Göttinger László
Díszlet és kellékek - Lantos Szabolcs.
A darab zenei rendezője, dalszerzője - Vas László
Rendezte - Rekedt Gréta



Oldal elejére