Villon - est

(Málik: Villon balladák. Félegyházi Közlöny 2004. 8. sz.)

A Móra Ferenc Művelődési Központban 2004. április 13-án kettős eseménynek lehettek tanúi a művészetkedvelők. Az aulában dr. Benkő Éva szociológus nyitotta meg Dulity Tibor - Ismeretlen ismerős - (Faludy György Villon balladái) című grafikai kiállítását. Több mint száz rajzot láthattunk a paravánokon. Vannak melyek külön keretet kaptak, ez által önálló életre keltek párjukkal, az idézett verssel, a többség azonban hirtelen, nagyvonalúan "odavetett" darab. Nézve őket az az érzése támadt az embernek, hogy az alkotó magában mormolja a balladákat, majd-mint az imátkozó szerzetes, mikor a rózsafűzért morzsolgatja - soronként vagy gondolatonként kipottyant a tollából egy rajzot. Egy téma több változatban is szerepelt, mintha fogást keresett volna a költő lelkén.

A megnyitót követően a színházteremben pazar zenés irodalmi estet láthattunk Villon balladáiból, melyet Vas László és Lantos Szabolcs állított össze. Zenéjét szerezte Vas László, aki Nagyapáti Anitával, Rekedt Nagy Grétával, Samu Zoltánnal és Mikita Ferenccel nagy hozzáértéssel teremtette meg azt a hangulatot, melyet egy középkori csavargó gondolatait felhasználva Faludy György örökített ránk.

Villon a lírai költészet egyik legkiemelkedőbb alakja, a francia irodalom múlhatatlan értéke, verseit fél évezred óta utánozzák, minden nyelvre fordítják, átdolgozzák és versengve hamisítják. Életművével fejeződik be a francia középkor kultúrtörténete, de vele kezdődik a francia reneszánsz is. Még az életrajza is úgy hat, mintha egy leleményes anekdotaíró mesélgette volna úgy ötszáz évvel ezelőtt, vagy egy képtelenségekkel szórakozó amerikai forgatókönyvíró találta volna ki a közelmúltban. Viszonylag hiteles adataiból egy valószínűtlenségeket halmozó történelmi kalandregényt lehetne írni rablóbandákkal, lovagi dalnokversenyekkel, bordélyházi gyönyörűségekkel és akasztófán lógó holttestekkel, áhitatos imaszövegekkel és kocsmai trágárságokkal. Születésének éve valószínűleg 1431, majd 32 évesen 1463 körül nyomtalanul eltűnt az életben, vagy a halálban. Eredetileg Francois de Montcorbier-ként látta meg a napvilágot, abban az évben, amikor az angolok máglyára vitték Jeanne d' Aarcot. Francois apja nem sokára meghalt valamelyik ütközetben a 100 éves angol-francia háború végén. Anyjának nem volt pénze fia taníttatására, ám a további életutat másfelé irányította az özvegy rokona, Guillaume de Villon apát, aki művelt pap volt, és magára vállalta a gyermek neveltetését. Ezen a néven lett egyetemi hallgató, majd 21 éves korában elnyerte a doktori címet. Többször elítélték - visszaesőként halálra is - száműzték, de Charles d' Orleans herceg révén megnyílt előtte az országos siker útja is. Megjárta itt, a földön a mennyországot és a poklot. Századokon keresztül írtak róla verseket, és saját művein kívül Bertolt Brech és Faludy György Villon ihlette változatai igazi remekművek.
Faludy György életútja sem nevezhető szokványosnak. Életének menete mindig rendkívüli események és baljós csillagzatok vonzásában haladt, szüntelen üldöztetés és menekülés volt a sorsa. Zaklatott életpályája során négy kontinensen is megfordult, Európán kívül Afrikában, Észak-Amerikában és Óceániában. Budapesten kívül huzamosabb időt töltött el Bécsben, Párizsban, Londonban, Firenzében, Máltán, New Yorkban és Torontóban, emellett a kistarcsai és a recski kényszermunkatáborokban, az Egyesült Államok hadseregében. Volt újságíró, egyetemi tanár és munkanélküli. 1937-ben jelenik meg egy kötet, a Villon balladák, Faludy György átköltésében.

Fotók: Gulyás Sándor